Most ahelyett, hogy megint én beszélnék inkább Fruzsi Maté Világát mutatnám be az ő ((nemhivatalos)) bevezetőjével:

"Az első találkozás:

6 hónapja és 14 napja nem kávézom. Nem mintha ez bármikor kimondottan célom lett volna, szeretem a kávét (feketén, fahéjjal), a kapcsolatunk kiegyensúlyozott volt, őszintén szólva fel sem merült a szakítás gondolata. De kicsit több mint fél éve megismertem Dávidot és David bemutatta nekem Matet. Emlékszem, először kétkedve hallgattam a rengeteg jó tulajdonságát, felvont szemöldökkel néztem a készítési rituálé akkurátus mozdulatait, ráadásul nem bírtam kiverni a fejemből az elképesztően rossz szójátékot: „Mi a tök ez a tök?”.

Egyszóval, nem volt szerelem első látásra, de még csak első kóstolásra sem. Dávid szerint azonban ez teljesen természetes. Bevallotta, az ő viszonyuk sem indult felhőtlenül. „Érettségire tanultam, amikor Édesapám valahonnan szerzett egy alumínium zacskós Mate teát. Természetesen, fogalmunk sem volt róla, hogy micsoda is az pontosan. Leforrázta, ahogy akkoriban minden teát és azt iszogattam végig a nap folyamán, mit sem sejtve a koffein tartalmáról és az egyéb, emésztésre gyakorolt hatásairól...” – nosztalgiázott Dávid, miközben gondosan felöntötte az aznapi hatodik adag teáját. Csakhamar én is túllendültem a kezdeti nehézségeken és az olyan kérdéseken mint: Mi az, hogy beavatni? Ki fogja ezt a fél kg-t meginni? Mi az, hogy építsek hegyet? Mi az, hogy próbáljak ki gyümölcsöset, ha ez nem ízlik? Minek szárítsam állítva? Mennyit ihatok ebből? Fogok ezek után kávézni? Mikor ihatom az utolsót? Mi az, hogy ez egy lopótök? - és miután egy-két gyümölcsös, illetve guaranás verzió (merthogy vannak bizony füstös, nem füstös, ízesített fajták is!) teljesen levett a lábamról, nem egészen 1,5 hét után már vissza se néztem."

A cikk további részét elolvashatjátok a Lidl Magyarország boltjaiban (bocsánat, hogy ilyen sokan tolonganak mostanában, korlátozott a példányszám) és a Relay & Inmedio újságárusainál.